A kicsik szeretnek mesét nézni. Ezt ugye tudjuk.
De az normális, hogy az én KicsiGyerekeim az ébrenlét 12 órájából 10 órát simán mesenézéssel tudnának tölteni? (a maradék kettőben meg nyilván ennének. Merthogy rengeteget esznek... Lehet, hogy két óra nem is lenne elég... :-))
Amikor szóbakerül a mese, mint akit, puskából lőttek ki, futnak a kanapéhoz, felugranak rá és várják a kezdést. Mivel annyira borzasztóan szigorú vagyok, hogy nem engedek nekik napi 10 órányi mesét nézni, igyekszem nekik azt a kis kevéskét kényelmessé tenni. :-)
Amikor befészkelték magukat a kanapéra, akkor jövök én és kezdem a "bugyola" készítést. Korábban a nappaliban fellelhető plédeket használtam, hogy bebugyoláljam őket, hogy ne fázzanak, hogy meleg, kényelmes, pihe-puha kis takaróba bújva tudják nézni Tűzoltó Sam-et. Vagy Bogyó és Babócát. Vagy a Micimackót...Vagy... vagy... vagy....
Egyszer aztán eszembe jutott, hogy biztos örülnének egy saját kis takarónak. És tényleg örültek :-)
Az egyik oldala mintás, a másik oldala pedig puha well-soft-ból készült. Vatelinnel béleltem. Jó meleg lett... Úgyhogy lassan kell csinálnom egy másikat, mert tavasszal, nyáron belesülnek a bugyolába :-)
Amikor már jócskán használták a kis takarókat, a maradék anyagokból készítettem hozzá párnákat is.
Együtt így mutatnak:
A kis ágyneműk szépen bevándoroltak a kis ágyikókba. A mesenézős bugyolát pedig megint a nappaliban található plédekből készítem.
Azt hiszem, kezdhetem a vékonyabb takarók készítését :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése